ADY ENDRE: A FEHÉR LÓTUSZOK

nyugatfolyoirat:

Vén, bűnös, mély lelkemből néha
Csodálatos forróság buzog,
Mint bús mátkák éjjel sírt könnye
S íme, kinyílnak hirtelen
Csúf tükrén a fehér lótuszok.

Mese-madarak arany-szárnnyal
Verik meg a tajtékos vizet
S én érzem, hogy lelkem virágzik,
Hogy nagy, áldott gyermek vagyok,
Buzgok, vágyok, feledek,…

otthonmaszturbalok:

vízzel hígított
kakaóport eszek
egy malévos kiskanállal
közben megy az elvis presley
megnyitok egy új tabot
de már nem jut eszembe semmi
kibaszott unalmas már
az internettől is hányok
mint ettől a szar kakaóportól
négyszer láttam már
ahogyan lackáék heroinoznak
meg hogy hogy készül
a gipszkarton
de azért a gumicukros se semmi
mindjárt itt a reggel
de hol késik a nappal, az élet?
és hol késel te?
csak mert ma sem írtál
te gecike

Tudod egy kicsit mindig boldogtalan vagyok.
Lehet, mert én a kávém cukor helyett egy nagy kanál melankóliával iszom.
Az utóbbi időben megint dohányzom…
Mosolygós fejet rajzolok mindem szálra, elfüstölt ima a boldogságnak.